A LÁNCHIDAT SZERETŐK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK
Cégünk, a Közlekedési Múzeummal együttműködve hetente egy-egy érdekes információt oszt meg a Lánchíd történetéből. A posztokat Domonkos Csaba a múzeum muzeológusa írja.
A Lánchíd „rossz” helyen van, hiszen Budán azonnal a Várhegynek fut, ahhoz, hogy könnyen elérhető legyen, egy alagutat is kellett építeni. Nem lehetett volna jobb helyen?
A rövid válasz erre az, hogy nem. Nemcsak azért, mert 1830-as években Pest jórészt a mai hídtól délre feküdt, míg Buda a Várat és annak szűk környezetét jelentette, tehát valahol a kettő között kellett helyet találni a hídnak, hanem műszaki okokból is.
Nem volt teljesen magától értetődő, hogy William Tierney Clark terve alapján lánchíd épüljön Pest és Buda közé.
Ugyanis Wodianer Sámuel vezetésével egy rivális tőkés csoport 1837-ben Georg Rennie angol mérnököt kérte fel tervek készítésére, mindezek mellett magyar tőkések egy csoportjának támogatásával Maderspach Károly is benyújtotta terveit.
Széchenyi István és Andrássy Gyula 1832-ben azzal a céllal utaztak Angliába, hogy neves mérnökökkel találkozzanak, és tanácsot kérjenek egy Pest és Buda közötti állóhíd ügyében.
A felkeresett neves mérnökök nem igazán lelkesedtek a hídépítés iránt, a Duna medrét rossznak, homokosnak találták, a vízjárás ingadozását túl nagynak és a jégzajlást aggasztónak.
Az a gondolat, hogy Pestet és Budát állandó híddal kössék össze, nem Széchenyi Istvántól származott.
Már II. József is utasítást adott, hogy vizsgálják meg a hídépítés lehetőségét, számos terv is született, de 1810-ben a Helytartótanács Építési Főigazgatósága azt állapította meg, hogy a Dunának e szakaszán a hídépítés kivitelezhetetlen.