A LÁNCHIDAT SZERETŐK FIGYELMÉBE AJÁNLJUK
Cégünk, a Közlekedési Múzeummal együttműködve hetente egy-egy érdekes információt oszt meg a Lánchíd történetéből. A posztokat Domonkos Csaba a múzeum muzeológusa írja.
Az 1880-as években egyre nagyobb figyelem fordult az egyre öregebb Lánchídra, amely már a XIX. század utolsó két évtizedében is elavult szerkezetnek számított. Azért, hogy képet kapjanak a híd vasanyagának állapotáról, a közlekedési minisztérium megbízta Nagy Dezső műegyetemi tanárt 1887
Budapest lakossága és a város vezetése folyamatosan kérte a Lánchíd, majdan 1876-tól a Margit híd gyalogos vámjának az eltörlését. A város vezetése több kimutatást is készített, hogy a hídvám mennyire káros, mennyire akasztja meg Budapest fejlődését. A kormányzat azonban semmiképp
A Lánchíd útpályáját fakockával burkolták. Ennek elsődleges oka az volt, hogy ez a burkolat könnyű volt. Korábbi posztunkban írtuk, hogy a fakockákat sűrűn 6-7 évente kellett cserélni, hiszen viszonylag gyorsan koptak. Időnként a teljes pályaszerkezetet cserélték, ekkor az öntöttvas kereszttartók
Különös baleset érte a hidat 1862. júliusában. A magas kéményű dunai gőzhajók úgy épültek, hogy a kéményük lehajtható volt, így a híd alatt kényelmesen elfértek. Azonban 1862 július 4-én az Erzsébet gőzhajó kéménye nekiütközött a hídpályának. A hajó – ahogy
A Lánchíd 1876-ig egyedüli állandó híd volt a teljes magyar Dunaszakaszon. Értelemszerűen a Pestet és Budát érintő teljes tranzit áruforgalom is a hídon ment keresztül. Ez néha különösen nagy terhek átszállítását is igényelte. Ilyen eset fordult elő 1858. március 3-án
A Lánchíd volt a Margit híd megnyitásáig, az egyetlen szárazföldi állandó kapcsolat a Duna két partja között. Ez azt jelentette, hogy a vasúton érkező, és tovább szállítandó árukat a Lánchídon keresztül kellett átszállítani, azaz a Déli Vasút és a Középponti
Sok pestit és budait meglepett, hogy a lánchídon fizetni kellett, annak ellenére, hogy az állam megvette azt. Nagyon sokan ugyanis abban reménykedtek, hogy 1870 után, az állami tulajdonba került hídon eltörlik a vámot, vagy legalább is a gyalogosok vámját. Azonban
Buda, Pest és Óbuda 1873-ban, mégpedig hivatalosan november 17-én egyesült. Az egységes Budapest létrejöttéhez nagyon sok dolognak kellett megvalósulnia, de a fizikai egyesülést a Lánchíd tette lehetővé. A városok egyesítése évtizedek óta napirenden volt, már 1849-ben volt szándék erre az
A Lánchíd egy alapvetően kezdetleges szerkezet volt. Körülbelül úgy lehet elképzelni, mint a kora 1900-as évek autóit, amelyben már kormány, ülések és fék ugyan már volt, de még messze állt a kiforrott szerkezettől. A Lánchíd a maga idejében zseniális szerkezete
Az állam a Lánchídért részvényenként 690 forintot fizetett, és mivel 1870-ben 9816 darab részvény volt forgalomban, erre összesen 6.733.040 forintot kellett kifizetni. Ez az összeg alig volt 10 %-al kevesebb (a pénzrendszer változását is figyelembe véve), mint az új híd