A Lánchíd egy alapvetően kezdetleges szerkezet volt. Körülbelül úgy lehet elképzelni, mint a kora 1900-as évek autóit, amelyben már kormány, ülések és fék ugyan már volt, de még messze állt a kiforrott szerkezettől. A Lánchíd a maga idejében zseniális szerkezete

Az állam a Lánchídért részvényenként 690 forintot fizetett, és mivel 1870-ben 9816 darab részvény volt forgalomban, erre összesen 6.733.040 forintot kellett kifizetni. Ez az összeg alig volt 10 %-al kevesebb (a pénzrendszer változását is figyelembe véve), mint az új híd

Nem csak a Lánchidat, ugyanis nem egy ingatlant vásárolt meg az állam, hanem egy vállalatot. A vállalat tulajdonában volt a híd, de számos más dolog is. Például a híd mellett nem is sokkal korábban felépült Lánchíd palota, azaz a vállalat

A Duna Aszfalt kivitelezésében elkészült 19,4 kilométer hosszú, Körmendtől Vasszentmihályig tartó második szakasz átadásával már a teljes – a magyar-osztrák határ előtti rész kivételével – 27,2 kilométeres autóúton lehet közlekedni.

Valójában három ok volt amögött, hogy 1870-ben az állam megvette a hidat. Egyrészt a Lánchídtársaságnak kizárólagos joga volt Pest és Buda között minden átkelésre – a jégen való ingyenes átkelést leszámítva. Ez azonban nem egy mérföldig terjedt ki, ezt csak

A NIF Zrt. beruházásában több mint 20 kilométer hosszú vasúti vonalszakasz újult meg Pest megyében.