A Lánchíd egy alapvetően kezdetleges szerkezet volt. Körülbelül úgy lehet elképzelni, mint a kora 1900-as évek autóit, amelyben már kormány, ülések és fék ugyan már volt, de még messze állt a kiforrott szerkezettől. A Lánchíd a maga idejében zseniális szerkezete megfáradt, és ezzel .tisztában voltak a korabeli szakemberek is, ezért az állami tulajdonba vétel után három évvel alapos vizsgálatnak vetették alá a hidat. (Érdekes azonban, hogy nem a vásárlás előtt tették ezt meg.)
1873 márciusában a közlekedési minisztérium bizottságot küldött ki a Lánchíd állapotának megvizsgálására, amelynek vezetője Reitter Ferenc volt.
A szakemberek szerint a híd főtartóinak hordképessége megfelelő volt, a láncok állapota, szakítószilárdsága kitűnő. Amit problémának találtak, azok az öntöttvas kereszttartók esetleges túlterhelése, mert bár azok a számított terheknél nagyobbat is elviselnek, de nem szerencsés azok folyamatos túlterhelése. A kereszttartók közül a vizsgálat idejére három már eltört, a bizottság szerint a kellő óvatosság hiánya, vagy a túlzott terhelés miatt. Éppen ezért a kereszttartók megóvása miatt a bizottság azt javasolta, hogy a 130 mázsánál nehezebb szekereket tiltsák ki a hídról.
Lánchíd pesti hídfõje szembõl. A budai oldal halványan látszik