A Lánchídtársaság komoly adóssággal kezdte meg működését. A társaság vezetői mindent megpróbáltak, hogy a cég működését stabilizálják. A legjobb megoldásnak az látszott, ha hosszú lejáratú kamatozó kötvényeket bocsátanak ki, és így vonnak be tőkét, amelyből a bankházak felé fennálló kölcsönöket és az egyéb kifizetéseket rendezni tudják.
A bécsi kormányzattól engedélyt is kértek1862-ben egy másfél milliós kötvénycsomag kibocsátására, de azt első körben nem kapták meg. Ezért csak 1866-ban adták ki a sorsolási kötvényeket, összesen 1,4 millió forint névértékben.
100 és 500 forintos kötvényeket lehetett vásárolni, de nem ment el mind, ezért az igazgatóság úgy döntött, hogy a részvények beváltási szelvényeit ilyen kötvényekkel fizetik ki. Vágül 1870-re szinte az összes kötvény gazdára talált.
A sorsolási kötvények azt jelentették, hogy adott számú kötvényt minden évben kisorsoltak, és azt a kamatokkal együtt kifizették. Akinek az első évben kihúzták a kötvényét, 6%-os felárat kapott, akinek később, az természetesen többet.
Kép: kilátás a Gellérthegyről a Széchenyi Lánchíd és a Margitsziget felé. A felvétel 1878 körül készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.182
kilátás a Gellérthegyről a Széchenyi Lánchíd és a Margitsziget felé