Széchenyi Istvánt joggal tartjuk a Lánchíd atyjának, de valójában mi is volt az ő szerepe?

E héten volt Széchenyi István születésének 130. évfordulója. Széchenyi Istvánt joggal tartjuk a Lánchíd atyjának, de valójában mi is volt az ő szerepe?

Mai szóval projektmenedzsernek, projektvezetőnek lehetne mondani, illetve lobbistának, hiszen ő volt az, aki folyamatosan győzködte az érdekelt és ellenérdekelt feleket a híd szükségességéről, az építés módjáról, az építész személyéről, és összefogta az előkészítés és az építkezés hihetetlenül szétbomló szálait.

Hivatalosan az 1833-ban a híd ügyét felügyelő kiküldött Országos Küldöttség tagja volt, mint a felsőtábla küldötte, illetve 1845-től hivatali kötelezettségei közé tartozott, hiszen ő volt a Helytartótanács közlekedésügyi bizottságának elnöke, illetve 1848 áprilisától az első felelős magyar kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere.

Befektetőként is szerepet játszott, igaz, nem volt lényeges tulajdoni hányada a hídban, néhányszáz részvénnyel rendelkezett a kiadott 10 ezerből, de ahhoz természetesen eléggel, hogy a részvényesek gyűlésén szavazata legyen.

Valójában azonban – hivatalos és nemhivatalos minőségében – ő volt az egész építkezés motorja. Tárgyalt Angliában, tárgyalt a kormányzattal, rávette Sina Györgyöt (akivel valójában az állam szerződött a híd építésére), hogy legyen annak a főbefektetője, győzködte a pesti és a budai polgárokat, intézte a külföldi szállításokat. Hivatalosan valójában nem sok köze volt a hídhoz, de nélküle semmiképp sem jött volna létre a Lánchíd, hiszen annyi ellenérdeket kellett kibékíteni, annyi kisebb nagyobb nehézséget kellett elhárítani, hogy ehhez Széchenyi István meggyőző ereje, intellektusa és munkabírása kellett.