Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért maradtak meg a Lánchíd és a többi híd vámszedőházai azok után, hogy 1918-ban megszűnt a vámszedés? Ezen vámszedőházakat ne egyszerű jegyszedő bódéknak gondoljuk, a Lánchíd vámszedőházai például többszintes, több funkciós építmények voltak. A pesti és a budai vámszedőházak közül egy-egy 4 szintes, azaz alápincézett volt, innen lehetett lejutni a horgonykamrákba, a másik kettőben azonban „csak” szuterén, földszint és emelet került kialakításra.
Egyrészt ezek az épületek szerves részei voltak a hidak, így a Lánchíd építészeti megjelenésének, azokkal együtt tervezte meg a Lánchidat is William Tierney Clark. Másrészt a jegyszedésen túl (ami ugye 1918 végén megszűnt) egyéb célra is használték ezeket az épületeket, például raktárak, trafik, sőt volt olyan vámszedőház, ahol lakásokat is kialakítottak, így 1918 után is funkcióval bíró épületek maradtak.
A II. világháború után helyre lehetett volna állítani az épületeket, de a Lánchídnál a hídfők átalakítása miatt menniük kellett, Budán például a kialakítandó körforgalom úttestének vonalába estek . Az is felmerült, hogy a Lánchíd egyik vámszedőházát valahol a híd környékén felépítsék, mint egy önálló pavilon, de ezt végül elvetették.
Kép: A Lánchíd pesti hídfője 1940-ben (Fotó Fortepan/Vaskapu utca)