A Lánchíd, és minden híd esetében jelentős változást hozott, hogy az 1964-től megkezdődött az utak téli sózása

A Lánchíd, és minden híd esetében jelentős változást hozott, hogy az 1964-től megkezdődött az utak téli sózása. A hidak fokozottan csúszóssá tudnak válni a téli hidegben, amely miatt elvárható a síkosságmentesítés, de a Lánchíd, ahogy a többi korábban épített híd semmiféle védelemmel nem rendelkezett a sós víz erősen korrodáló hatása ellen. Ezért a következő években a sózás következtében erős rozsdásodás indult meg a Lánchídon is.
Az 1980-as években vizsgálták, hogy milyen hatással volna a Lánchídon a sózás megszűntetésére, esetlegesen más módszerrel, pl. az útpálya fűtésével kiváltani ezt a síkosságmentesítést, de valójában az derült ki, hogy a járművek gumiabroncsai a környező utakról annyi sós hólét juttatnak fel a hídra, hogy valójában nem okoz jelentős változást a hídon a sózás megszűntetése.