A Lánchíd elképzelhetetlen az oroszlán szobrok nélkül. Nagyon sok helyen az olvasható, hogy a szobrok 1850-ben, másutt meg az, hogy 1852-ben kerültek fel a hídra. Valójában azonban elég valószínű az, hogy már az átadáskor is ott voltak, a megnyitásról szóló újságcikkek ki is emelik, hogy a hídon hatalmas oroszlánok fekszenek. A következő években, 1850-ben, 1851-ben vagy 1852-ben nincs hír nagyszabású avatásról, vagy egyáltalán arról, hogy felhelyezték volna a szobrokat.
Ötven évvel a híd átadása után a festőművész, Barabás Miklós – aki még elkészültük előtt megnézte a szobrokat, és baráti viszonyt ápolt az építkezés vezetőivel – egy levelében arról számolt be, hogy a szobrokat eredetileg rosszul rakatta fel Adam Clark, azok a híd közepe felé néztek, és Tierney Clark 1849-ben, az utolsó ellenőrző látogatásakor fordíttatta meg azokat.
A dátum körüli félreértés abból adódhat, hogy a szobrok alkotója Marschalkó János 1852-ben készítette el a Sina és a Széchenyi család címereit, amelyek valóban ekkor kerültek fel a hídra. Természetesen az oroszlánoknak van nyelvük, a nyelvtelen oroszlánokon nevető közönség legendája egy hasonló, szoborhoz kapcsolódó osztrák történet magyarítása.
Kép: Ludwig Rohbock metszete (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény)
A kép megjelent Hunfalvy János: Bp. és környéke 1859 c. könyvében p. 78-79. között