A II. világháborúban a hidak célpontokká váltak.

A II. világháborúban a hidak célpontokká váltak. A budapesti hidakat előbb az orosz csapatok próbálták lerombolni, hogy a németek visszavonulását nehezítsék, majd, miután a szovjet ágyúzás sikertelen volt, a visszavonuló német csapatok robbantották fel azokat. A német utászalakulatok Lánchídnál mind a két horgonykamrát aláaknázták, és a terv az volt, hogy egyszerre robbantják fel azokat, és ezáltal a hidat gyakorlatilag teljesen megsemmisítsék. Mivel a budai horgonykamra beázott, ezért „csak” a pesti robbant fel, igaz ezzel is tönkre téve a hidat. A Lánchíd függőhíd, a pesti horgonykamrában történt sérülések pont ugyanazt a hatást váltották ki, mintha egy ruhákkal telerakott szárítókötelet az egyik végén elvágnánk.

Annak következtében, hogy a budai lánckamra nem robbant fel, ezért a budai parti nyílás merevítő tartója nem omlott be, hanem megroggyant, de természetesen a híd így is használhatatlanná vált.