A hídon a rendszeres autóbusz-közlekedés 1924. október 24-én indult meg, de nem minden busz közlekedhetett itt. Wolff Károly a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja egy felszólalásában az alábbiakat kérdezte:
„Valahányszor a parlamentbe megyek gyalog a Lánchídon és átrobog egy autóbusz az ő telegummijával, az egész hídtest elkezd remegni. Két ízben voltam tanuja, hogy a nagy lámpák az oszlopaikról lezuhantak. Szerencse, hogy éppen abban a pillanatban nem ment ott senki. A lámpa lezuhant, a vasalkatrészei darabokra törtek, mert azok a szalagok, amelyek tartják a hidat, azok teljes mozgásban vannak, amikor az a nagy autóbusz átmegy. Nem lehetne intézkedni, hogy ne teltgummis autóbuszok járjanak Budára?”
Till Antal az autóbuszüzem igazgatója erre a felvetésre azt felelte, hogy Budapestnek két „pneumatikus”, azaz nem tömör gumis, hanem fúvott gumis autóbusza van jelenleg, azokat is bérlik, és forgalmi-technikai okból ezek nem közlekedhetnek a Lánchídon, ugyanis a N.A.G típusú nem tud felmenni a híd emelkedőjén, a Laurent-Klement pedig a budai végállomáson nem képes megfordulni. A lehetőségeket tovább szűkítette, hogy a tömörgumis járművek közül is csak a benzinmotoros buszok voltak elég erősek, hogy megbirkózzanak a híd emelkedésével, a villamos hajtásúak nem.
Autóbuszok a hídon 1937-ben (Fortepan/Nagy Ilona)